Három éve ezen a napon hunyt el Matekovics János, erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő Az alábbi írásával rá emlékezünk!
Apám kíméletlenül -semmivel és senkivel sem törődve - elmondta az IGAZSÁGOT.
A szülőfaluja, Simonyifalva falunapja sem lehetett kivétel
MJZ.
a Simonyi-napok
ERDÉLYI RIPORT, Matekovics János, 2003. augusztus 13
A HÁZ MEGMARAD
-a
falu gondjairól nem beszéltünk –
- írja simonyifalvi beszámolójában D.L. az Erdélyi Napló augusztus 5-I számában.
Tanács Ottó most is ott ült a vendégek asztalánál, egyként és a sok közül és az égvilágon senki sem említette, hogy azért valami köze neki is lett volna ezekhez a Simonyi Napokhoz.Mind a négyhez.
Maszek
Tűnődések
Ha csak valamivel is bölcsebb
lennék, ezt a riportot, beszámolót, reflexiókat vagy minek is
nevezzem, nem írnám meg. Az ember üljön a fenekén a maga
kellemetlen, ünneprontó kis véleményével, gyanítható
sértődöttségével, és ne komplikálja az életét. Vagy ha mégis
írásra vetemedik, lássa meg legalább csak a pohár teli felét.
Sajnos, ilyen bölcsnek lennem
nem igen sikerült életem és hosszú újságírói pályám
folyamán, s most is elmondom (most elmondhatom)
azt, amiről úgy gondolom, hogy el kell mondani, kerüljön amibe
kerül. Többen is kérték ezt simonyifalvi barátaim közül, bár
a családom minden áron megpróbált visszafogni. Amit eddig
nagy ritkán tettem meg, már a Simonyi Napok másnapján kis
megbeszélést
tartottunk Haász Tibor polgármesterrel,Szívós Lászlóval, Bier
Ferenc RMDSZ-elnökkel, Törőcsik Lajossal, Tanács Ottóval és a
húgaival, s még néhány érintett emberrel arról, hogy hogyan
látjuk az idei rendezvényt, s hogyan tovább, vagyis arról, hogy
mit is kellene
megírnom. Elsősorban Hevesi doktor szerepének a megítélését
akartam tisztázni, mert úgy éreztem,hogy én túlságosan elfogult
vagyok, mivel úgy látom, a mostanában eldivatosult fórumok
szintjére vitte a falunapokat, ahova meghívta a maga kétségtelenül
jeles ismerőseit;
költői, írói, újságírói ambícióihoz nem rossz háttér egy
ilyen rendezvény, ahol (persze, csak az első napon, amíg a
vendégek el nem mennek), mindenütt ő képviseli a falut, levezeti
a műsort, s mindenkiről elmondhatja a maga rögtönzött és
túlzóan magasztaló szövegeit – elmondta rólam is.
Egy
régióközi,sőt nemzetközi fórum túlméretezett műsora
Őszintén
szólva, sajnálom tőle a riportból elragadott teret, de annyira
jellemzőnek tartom ezt a fellegekben járó műsorelképzelést,
hogy kénytelen vagyok, ha csak kivonatosan is ismertetni a Hevesi
doktor által drótpostán eljuttatott programot, amit gondolom,
minden hazai magyar lap megkapott, és jutott belőle bőven a
magyarországiaknak is.Ez a műsorterv egy mintegy nyolcsszáz lelket
számláló kis falu ünnepére készült:
„2003
augusztus 2, szombat Tokay György országgyűlési képviselő,
Simonyifalva díszpolgára három témazászló alá seregelteti az
érdeklődőket, s a felkért eléadókat:
1.Eurórégiós gondok és
gondolatok (tizenegy
előadó, köztük román nemzetiségűek is).2.A
nemzettudat megmaradásának esélyei(ugyancsak
tizenegy előadó, közöttük legnagyobb meglepetésemre, Beke
György, Kányádi Sándor, Szabó Magda) 3.Új
helyzetekben az egyetemes magyar irodalom (e köré a
„témazászló” köré tizenkét hazai
és magyarországi előadót „seregeltetne” a meghívó szerint
Tokay György)
Témazáróként
„szép verseket” mondanak el a II. Simonyi Imre Országos
Szavalóverseny díjazottjai…” – és mindezt az 1 órára
kitűzött ebédig.Némi megkönnyebbülést okozott, hogy a
mostanában egymást követő fórumok elszánt utazó szónokai
mégsem jönnek el. Délután „A két Simonyi”- emlékezések,
értékelések, dokumentumok.dr.Hevesi József a Kőrösközi(?)
Simonyi Társaság elnöke köszönti a megjelenteket.Az alkalomhoz
illő képzőművészeti tárlat,helytörténeti
és emlékkiállítás űllít emléket a két Simonyinak(Simonyi
Imre költő, báró barbácsi és vitézvári Simonyi József
huszárezredes)A tizenhárom előadó neve között meglepetten
veszem észre a magamét. Bier Ferenc és Szívós László engem
még tavasszal
könyvbemutatóra, olvasótalálkozóra hívott meg. (telefonon még
Hevesi doktor is könyvbemutatót emlegetett).A meghívást igen
megtisztelőnek tekintettem, s valahol méltányosnak is, hiszen az
Eljutni a túlsó partra
című riportkönyvemben két Simonyifalvával kapcsolatos riport is
szerepel – az egyik éppen arról az első Simonyi Napokról, amit
most megpróbáltak elfeledtetni, holott ugyanaz volt a jelmondata,
mint a mostaninak Simonyifalva hazavár,
és az évtizedek során nagyon sok cikket írtam a szülőfalumról.
A 15.00 órától 18.00 óráig terjedő műsoridőben – mivel este
hatra tervezték a Simonyiak Házának felavatását – be kellett
férnie még – nyilván az előadások emelkedettségét oldandó,
- egy „színesnek” is: „A költő (mármint Simonyi Imre.M.J.)
verseiből Kalapos
László színművész, ill. Dombai Zoltán előadóművész
válogat.Vasárnap délelőtt ökumenikus istentisztelet, délután
„sportvetélkedők”szerepelnek a meghívó szerint a
programban.(Tulajdonképpen nem „sportvetélkedők” voltak, hanem
a Simonyifalván hosszú évtizedek
óta hagyományos labdarúgó kupamérkőzések sorozata, s a meghívó
arról sem tudott, amit – tudomásom szerint - a vendégekkel és
az újságírókkal együtt távozó Hevesi József sem látott:
mintegy teherautónyi farönkből összerakott tábortűz lobbant
bele az estébe, s a
későbbi órákban pedig látványos tüzijátékkal ért véget a
negyedik Simonyi Napok.
Aggályok
Nem tudtam elhinni, hogy a 76 éves Beke György, a 86 éves Szabó Magda, és a 73 éves Kányádi Sándor – csak úgy tizenvalahány előadó egyikeként, s nem külön meghívottként egy neki szentelt műsorra – lezarándokolna Simonyifalvára.Mi ez
akkor ? Szélhámosság? Ahogy a fővárosi hakniszervezők szokták csinálni: a plakátokon egy csomó sztár „húzó nevével” becsalogatják a vidéki közönséget a koncertre, akik természetesen – különféle ürügyekkel: betegség, külföldi meghívás, tévéfelvétel stb,stb. – nem lépnek fel a koncerten, csak az ismeretlen, harmadrangú dalnokok. Ezt azért ellenőrizzük egy csöppet. Felhívom Beke Györgyöt Budapesten: „Gyuri, te tényleg eljössz a Simonyi Napokra, ahogy a meghívón áll?” „Szombaton úgyis Aradon leszek, a Böszörményi Zoltán riportpályázat díjainak kiosztásán, s meghívott ez a …(valamilyen jelzőt mond) Hevesi Jóska.Onnan kiruccanunk Simonyiba.Kíváncsi vagyok a faludra – olvastam, mit írtál róla a könyvedben. Na de fejezzük be, mert rámegy a nyugdíjad! Majd találkozunk Simonyiban, és ott nyugodtan beszélgethetünk”Te jószagú ég! Gyuri tényleg eljön.De vajon Kányádi?Felhívom Kolozsvárt. Csak a költő felesége van otthon, a férjr valahol a csíki hegyekben.Augusztus elsejéig.Nem tudja, utána mi a programja.Tehát még ő is eljöhet. Még csak egyetlen próbát teszek: rácsengetek az Erdélyi Napló főszerkesztőjére, Dénes Lászlóra: „Laci, látom te is szerepelsz a Simonyi napok meghívóján.Tényleg eljössz?” „Nagyon valószínű, hogy kiugrom. Nem hagy békén ez a …( jelzőt mond) Hevesi Jóska.!”
Úgy látszik, mégis eljön a rengeteg vendég és Böszörményi Zoltán nyilván ki is szállítja őket. De csak az aradi ünnepség után. Mikorra érkezhetnek meg? És hogy lesz azután? Sorba felhívom simonyifalvi barátaimat Bier Ferenc RMDSZ – elnököt, és Szívós László tanácsost.A szöveg majdnem ugyanaz. „Fiúk, miféle programot állítottatok itt össze, vagy hagytatok jóvá? Pillanatnyilag éppen ez a három „témazászló” foglalkoztatja a falu népét? Ezektől függnek Simonyifalva holnapjai? És ki fogja ezeket a hatalmas dumákat a faluból végighallgatni? És mihez kezdtek azzal a rengeteg vendéggel?” „Ez nem a mi asztalunk.A meghívottak nagy részéről nem is hallottunk. A doktor intézett mindent, velünk semmit sem egyeztetett.Nála a pecsét, annyit szed ki a Simonyi Társaság pénzéből, amennyit akar, és arra, amit fontosnak vél, azt hív meg, akit jónak lát, Ott pályázik a Társaság nevében, ahol akar, a tagokkal nem egyeztet semmit.” „Megértettem, fiúk, de gondolom tisztában vagytok azzal, hogy ő – volt már példa – rázós helyzetekben egyszerűen nem volt elérhető. De ha ott is lesz, a balhét Haász Tibi, ti, részben én, s végső soron a Simonyi Társaság és Simonyifalva viszi el! Mi járatjuk le magunkat! Ha egy olyan kaliberű író, mint Beke György ,és egy akkora költő, mint Kányádi Sándor megtiszteli a falunkat, annak meg kell adni a módját. Én felpakolok egy csomó könyvet, és majd becsületesen bemutatom őket. Ellátom a szinrontolmács szerepét is, ha muszáj.Már csütörtökön otthon leszek, megbeszéljük.” „Gyere, nagyon várunk!”
A
program roncsai
Szombat délelőtt a gyulai önkormányzat harminc főt meghaladó küldöttsége és szerényebb létszámban a debreceni önkormányzat képviselete is megérkezett. a Simonyiak Háza felavatása két anyaországi város számára is nagy esemény volt, hiszen az ő anyag támogatásukkal jöhetett létre .(simonyi Imre élete végéig Gyulán élt, Debrecenben pedig az ott tetemes ideig élő és szolgáló Simonyi óbesternek van nagy és terjedő kultusza):Tokay György viszont egyetlen „témazászló” köré sem „seregeltetett” senkit, mert… nem volt jelen – ő is Aradon ünnepelt.És különben is csak egyetlen termet rendeztek be a fogadásra- benne a téglalap kerületeként fölállított hófehér abrosszal terített asztalok. Az asztalokon kisüsti, borvíz, kalács, sós sütemények .A délelőtt tulajdonképpen csak Simonyi Imréről szólt, de azért szóba került Simonyi óbester is és fia ,a falualapító , az egykori miniszter báró Simonyi Lajos. A fiatalok szavaltak, aztán a sebtében és ügyesen megterített asztalokon felszolgálják a felséges ebédet, és felnyitják a söröket.
Remek hangulatú eszmecserék az asztalok mellett.Még mindég nagyon aggódom. Megkérdezem a polgármestert: „ Mi lesz, ha megérkezik Aradról a rengeteg vendég?” „Te csak ne idegeskedj:Százötven ember fogadására készültünk fel, akár meg is duplázhatjuk a vendégek számát” Bier Feri, Szívós Laci, majd Hevesi doktor is gyomroznak:álljak fel, mutassam be a könyvem. Húzódozom: „Ne vicceljetek! Ebben az oldott, vendéglői hangulatban?! Pont az én könyvemre kíváncsiak! A falumból a környeskörül elhelyezett székeken úgy tizenöt-húsz ember üldögél a hazalátogató , nem „hivatalos” vendégekkel együtt, felváltva persze, kicsit sok a szöveg. Már a mikrofon felé lökdösnének, mikor megmenekülök. Megérkeztek az aradiak, délután négy körül. Hevesi a (máskülönben gyakran befulladó) erősítő segítségével igyekszik úrrá lenni a lármán, és megkezdődik, infernális hajszában és részben zajban
a program, „témazászlótól” függetlenül, vegyesen. Rövid, tömör, frappáns szövegeket hallunk, és alig elviselhetően terjedelmes, fárasztó fejtegetéseket Böszörményi Zoltán laudációját Csép Sándor a MÚRE elnöke még el tudja olvasni valahogy, de Beke György díjazása egy-két perc alatt leszalad. Restellem magamat, de nincs mit tenni. A műsor végén én is mondok néhány mondatot, néhányan odafigyelnek.Hevesi szeretne befejezni a műsort, ideje lenne megnyitni az emlékházat, de mindig akad még néhány makacs előadó, akinek a közölnivalója nem maradhat el. Végül a holtfáradt társaság átvonul a pár lépésnyire levő emlékház elé, ahol már nagy tömeg várakozik, és megkezdődik a ceremónia.
Megjegyzések
A Simonyiak Háza csodálatra méltó, friss, üde, előkelő az újáépítettségében, és az elrendezett környezetében – de csak a felavatása előtti késő este érkezett ide a Simonyi Társaság elnöke, Szívós László viszont – édesanyjával,feleségével és gyermekével – és mert vállalkozó, néhány alkalmazottjával együtt – heteken át éjt nappallá téve dolgozott a ház bepucolásán és berendezésén, a Pitypang együttes tagjai is napokig dolgoztak itt, festették a kerítést, az ablakokat, mások szerelték a villanyt, kiállíthatóvá tették a tárnyakat. Mészáros István vállalkozó is napokig dolgozott, ugyancsak alkalmazottaival, és nagyon sok simonyifalvi ember szerzett a negyedik Simonyi Napok során – azok is, akik felhúzták a sátrakat, intézték a beszerzéseket, szervezték a kupamérkőzéseket, rendbe tették a sportpályát, levágták az állatokat, főztek, sütöttek, felszolgáltak, stb,stb. – „szerzett elévülhetetlen érdemeket”, de semmit sem tettek azért, hogy róluk lelkendezzen a sajtó, nem saját imédzsüket építették, s nem a saját kapcsolataikat ápolták, vagy terjesztették ki - ők csak tették a kötelességüket a faluért. Egy pár elismerő szót ők is megérdemeltek volna ezen a rendezvényen.
Ami pedig a felfújt és utopista programot illeti – nem ez érdekelte Simonyifalvát, hanem az, hogy ebben az új, váratlanul reá szakadt újmódi világban mihez kezdjen, hogy tudna jobban boldogulni. Haász Tibor polgármester péntek este ismét lelkesen beszélt nekem erről: A Simonyiak Háza nagyszerű lépés ahhoz, hogy a falu elinduljon a faluturizmus szárba szökkenése felé az emlékház nagy kertjében ki lehet alakítani a megfelelő infrastruktúrát, be lehet rendezkedni a civilizált vendégfogadásra – elvégre ez a létesítmény olyan látványos attrakció, amiért érdemes ellátogatni Simonyifalvára: A faluturizmus lehetőségeiről bőven szólt a polgármester az első a Simonyi Napok alkalmával megjelent riportban, nem ismétlem el, mit mondott akkor. Erről kellett volna beszélni a negyedik Simonyi Napokon – hogyan tovább, hová, merre, Simonyifalva, simonyifalvi emberek!
Ami pedig Hevesi Józsefet illeti, ő nem a Simonyi Napok „ megszervezésében és lebonyolításában” szerzett „elavulhatatlan érdemeket” Azon a vasárnapi tanácskozásunkon mindenki elismerte, hogy Simonyi Imrének – a Hevesi doktor színre lépése előtt voltaképpen semmiféle kultusza nem volt idehaza. Egyedül neki jutott eszébe a szülőház – az ún. Annabring ház – megvételének és újjáépítésének, emlékházzá való berendezésének gondolata. Tagadhatatlan tény, hogy ugyancsak ő járta ki – később már Haász Tibor polgármesterrel közösen – hogy a gyulai és a debreceni önkormányzat anyagilag támogassa ezt az elképzelést. Ő hozott el annyi kiváló embert a faluba, és a nevéhez fűződik az a hatalmas népszerítő kampány, amiben Simonyifalván kívül nem sok magyar kistelepülés részesült Romániában. Az utóbbi esztendőkben. De ez már más fejezet.
Matekovics
János